Hiányzik az az ember aki akkor voltam, mikor még nem voltak igazi problémáim. Persze akkor is azt hittem, hogy itt a világ vége, de már látom, arany életem volt. 

Imádtam azt a lányt, aki mindenben megtalálta önvalóját. Emlékszem csak hazatértem az iskolai órák után, igen magányos gyerek voltam és csak énekeltem órák hosszát, vagy dolgoztam a könyvemen. Mindig lefoglaltam magam, most meg csak dolgozom próbálom erőltetni a jégkirálynő attitűdöm. Nem élek úgy igazán, legalábbis nem a jelenben. Minden a múltamhoz köt, nehéz elszakitani egy mérgezett vasból kovácsolt láncot.

Igen, itt élek Londonban közel 1 hónapja. Halvány lila gőzöm sincs, hogy jobban érzem-e magam itt. Az biztos, a pénz ezerszer jobb és végre megtudom valósitani magam, de a miliő ami az otthonomhoz húz a barátaim a társaság a baráti körök, koncertek, a napsütés felbecsülhetetlenül hiányzik, vagy talán a múltam hiányzik megint. Az utóbbi egy évben nem voltam igazán boldog azt hiszem...A boldogság egy igen relativ fogalom.

Megpróbálkozom a boldogság definiálásával.

Ahogy leirtam ezt a mondatot egyből elbőgtem magam örömömben...Éppen az egyik parkway drive szám üvölt a fülemben és eszméletlen jó érzés mikor egy zenei alkotás képes darabokra tépni a lelkem és több részre felosztani.

Szóval én a boldogságot, mint ezoterikus élményáradat élem meg. A boldogságnak több fajtája van az édes keserű, és a leirhatatlan, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan része. Legtöbbünk nem képes megélni mindezt főleg nem egyszerre. Sok szarságon mentem keresztül és úgy tapasztaltam ennek köszönhetően sokkal boldogabb tudok lenni mig más fel sem fogja, hogy boldognak kellene lennie ezekben a szituációkban ami szomorú. Mindenki löki a felszines kliséket, hogy nézd a világ pozitiv felét és mindig légy optimista. Nem basszameg...igenis nézz szembe a demotiváló, lélekölő dolgokkal és szállj mélyen magadba. Annál nagyobb öröm lesz lélegezni, ez olyan, mint mikor lent vagy a viz alatt, minél több ideig nem jutsz levegőhöz annál több kép kerül az elmédbe, halálközeli élmény okából kifolyólag és mikor az első lélegzethez jutsz csodálatos, mennyei érzés. Nos ilyen az amikor szenvedsz és próbálsz szembenézni a démonjaiddal majd mikor végre megkapod a megérdemelt jutalmad, a "boldogságot" úgy érzed magad, mint egy szürke kis szúrós hernyó aki gyönyörű szárnyakat növeszt és elrepül a végtelenbe. Szenvedés nélkül nincs boldogság. Ezzel jobb ha minél előbb megbirkoztok.

Nos ezzel ellenben akkor mi a szenvedés?
Úgy tudom elképzelni, mint egy alattomos féregnyúlvány ami valahogy mindig ott van a fejed körül, csak tedd magad elé ezt a képet. Van mikor beburkolja az egész tested, lelked, de ezt is neked kell legyőzni. Mindent te teremtesz meg a saját világodban, legyen az reális vagy irreális. Rajtad múlik, hogy a boldogságot vagy a szenvedést választod, de egyik nem létezik a másik nélkül. Minden igy működik ebben a világban. Ahogy én sem létezem nélkületek, minden impulzus, reakció dolgokra okkal történik a szubliminális tudatod mindenre reagál. Ilyen a szenvedés is, tudod, hogy nem kellene igy látnod a világot, de valami mégis ott motoszkál benned és bújtatja a fájdalmat. Figyelj ha nincs szenvedés nincs erő mi motiváljon a boldogság felé, engem ez lenyűgöz.

Boldogság, mint cél:
Ohh kedvenc témaköröm. Ha az a célod, hogy megtaláld a boldogságot és úgy gondolod lesz egy pillanat az életedben, mikor minden egy karikacsapásra megváltozik és boldog leszel. Felejtsd el. Mint mondottam a boldogság egy ezoterikus élményáradat mely lecsap rád. Mindig volt egy kép a fejemben évekkel ezelőtt, hogy milyen leszek 20 évesen 25 stb...Semmi köze ahhoz amit akkor megéltem. A boldogság a részletekben rejtőzik és bújik el, mint egy kis selymes szőrű állatka ami elszalad ha meglátod. Száz szónak is egy a vége én azt mondom tűzd ki magadnak a célokat amelyekről úgy gondolod boldoggá tesznek és majd meglátod mit hoz ki belőle maga ez az élményáradat és figyelj a belső énedre.