-Hé nem jössz ki a lime-ra suli után?
 Kérdezte valamelyik nagymenő az osztályban. Épp a tanórák vége fele jártunk én pedig persze rögtön rábólintottam.

Sétáltunk a poros utakon, beszélgettünk valószinűleg valami mocskos poénról, kicsit felengedtem és úgy éreztem ha nem is az én embereim talán valamilyen irányba elindul a szociális életem fejlődése, mert ekkor a legnagyobb időtöltésem a besötétitett szobámban való éneklés volt a felmosóronggyal.
Szóval épp odaértünk a lime-hoz ami tulajdonképpen egy graffitiktől tarkitott ground volt közvetlen a hév sinek mellett. Oda jártunk cigizni meg 100 forintosokat lapitani mikor jött a hév...13 voltam. Ebben a korban valahogy ösztönösen jön a beilleszkedés kényszere.

-Figyelj!
Szólalt meg a sportlady tökéletesen összefogott hajával és adidas, nike, puma istenfasza ruháiban mosolyogva.
-Fogadjunk, hogy a füleden fog kijönni a füst ha beleszivsz.
Néztem nagy szemekkel röhögtünk a többiekkel, hogy ez lehetetlen, de gondoltam bebizonyitom mekkora idióta. Elvégre mindig is rühelltem, főleg edzéseken, a 3as trió is ott volt azaz még két öribari ugyanannyi ésszel. Ha edzéseken nem hagynak kibontakozni gondoltam majd most lássák, hogy mennyire kevés csirkevelő van az agyuk helyén.

Vigyorral az arcomon beleslukkoltam a cigibe, majd mögém állt a sportlady és vártam az attrakciót. Még mindig erősen lent tartottam a füstöt, de nem történt semmi. Hirtelen villódzó, perzselő fájdalmat éreztem a jobb kezem felszinén. Egyre erősödött aztán nagy vihogásra lettem figyelmes és ott álltam egy nyilt sebbel a kezemen amit az okozott, hogy a ribanc hamutálnak használta azt. Mindenki röhögött körülöttem én pedig valószinűleg adtam a nagylányt és legyintettem, hogy "hülye vagy. hahaha." Életem legerőltetettebb nevetése lehetett. (azt akarta szimulálni, mikor a filmekben GŐZ jön ki a füleden)

-Látod?
Orditó vihogása tőrként hatolt az akkori vajszivembe. Tudtam, hogy egy maradtam a lúzerek közül, de büszkén viseltem akkor is. Az egyediséget és azt, hogy akkor sem tudtam beilleszkedni, most eszméletlenül örülök.

Nem emlékszem a pontos reakciómra, a következő emlékfoszlány, hogy otthon anyámnak próbáltam bemesélni, hogy egy forró vas égetett meg. Édes emlékek. Mikor rápillantok a hegre elkapja a torkomat az a hurok ami abban a pillanatban, de ugyanúgy megrázom magam és azt mondom "áhh hülye vagy" csak most tudom is, hogy pszichésen képtelen vagy létezni.
 
Égjetek ribancok a bevásárlóközpontok tüzében, meg a drogos "csávótokkal' én pedig megyek valóra váltani az álmaim. Pá.