Can't let you go!

Valaki tanítson meg arra, hogyan kell kitépni az érzelmeimet a vérző szívemből. Egyszerűen túl naiv és önzetlen vagyok hozzá, hogy megtegyem. 

Olyan érzés ez, mintha egy féreg fúrná az agyad, te pedig csak a fejfájást érzed és nincs kihez fordulnod, mert azt hiszed, hogy így születtél. Nem tudnak meggyógyítani.

Nos.
Ugyanígy érzek. Belefészkelte a szívembe és a fejembe magát és akarva akaratlanul egyfolytában csak azon gondolkozom mi lenne HA vagy mi lett volna HA. Jobb emberek nálam? Megérdemlik azt a boldogságot mit elvettek tőlem? Vajon megtanítja az élet őket arra, hogyan kell megbocsájtani és ezek töredékei annak ami nap, mint nap átfut a gondolatmenetemen.

Szánalmasnak érzem magam, hogy még mindig ezzel foglalkozom, közben persze zajlik az életem és nem engedem el magam. Erős vagyok. Csak valaki tanítson meg arra, hogyan kell elfogadni és elengedni. 

Megtettem mindent. Elfáradt a lelkem. Boldogságért kiált. 

Elkövetem tipikusan azokat a hibákat amibe a nagy többség beleesik. Önsajnálat, irigység, hiúság...Mégis másnak érzem magam csak uralkodik felettem emberi mivoltom.

Szeressétek önmagatok és a lelketeket hagyjátok megnyugodni. Idő, idő, idő...
Én is azt teszem bár feladtam önvalóm keresését, mert valószínűleg ő fog megtalálni.

Türelem.

https://www.youtube.com/watch?v=H9hnvcH98E4&list=PLvqmGUClVGE-tLZpORXlAYe_qzMIrt2Km&index=32