Vannak olyan dolgok amiket nem szivesen feszegetsz. Éppen hezitáltam azon, hogy megkérjem édesanyámat, meséljen részletesen a gyermekkoráról, de egyszerűen valami elvágja a nyelvem ahogy feltenném a kérdést. Foszlányokban tudok információkat, de néha még mindig lehúz a mélybe hacsak belegondolok milyen emberek és tettek keseritették meg tiszta életünk.

Egyébként ami inditványozta, hogy irjak ma az az, hogy éppen meséltem anyámnak: 
-Tudtad-e, hogy Robin Williams felakasztotta magát? Mert nekem ez új információ volt.
-Nem,de miért? Meg is halt?
-Édes jó anyám, hogy a büdös retekbe marad életben aki felakasztja magát?
Majd gyomorból nevetve közölte, hogy neki nem sikerült meghalni mikor megpróbálta (letört az ág).

Hirtelen megállt a szivem egy pillanatra, aztán eszembe jutott, hogy már mesélte régebben. De annyi dráma volt otthon, hogy ez csak apró foszlány a sok szuicid kisérlet között. Nem is tudom hol kezdjem azt, hogy fenséges szörnyülködés önt el ha belegondolok anyám 9 éves korában megpróbálta elvenni a saját életét. Mi a szart érezhetett az a szerencsétlen kisgyermek...Nos mondjuk egy olyan apa mellett felnőni aki egy téli éjszakán kirak a lakásból és a hóban kell aludnod, remélve, hogy túléled az éjszakát. Máris segit megérteni felszinesen.

Sosem mertem megkérdezni eme dolgokról ezért 1-2 évvel ezelőtt elkezdtem kutakodni a szobájában. Tudtam, hogy volt egy fekete naplója ami nekem kiskoromtól kezdve tabu volt és úgy képzeltem el, ha kinyitom olyan dolgokat fogok olvasni, hogy szinte elakarom venni becses életem, tudod egy olyan valami amely ahogy elkezded olvasni beszippantja a lelked és a legsötétebb szurokban főzi azt.

Sosem találtam meg.

Egyetlen dolog akadt a kezembe, mégpedig egy zárójelentés a pszichiátriáról. Naivan elkezdtem olvasni az akkori kedvesem társaságában és ahogy elmélyedtem a sorok között csak egy dárdát éreztem a mellkasomban. Amit a "szuicid kisérlet" szó okozott.
Mikor kisebb voltam anyám megpróbálta túladagolni magát valami nyugtatóval. Akkor sem sikerült neki, de valahogy éreztem gyermek fejjel mindent. Azt hiszem 6 éves korom óta nem vagyok teljesen ép, de ezt sok lenne kifejteni.

Biztos kurvára meglepő lehet, hogy 15 éves koromban már a szervezetemben keringett több fajta narkotikum. Legjobb éveim voltak attól függetlenül. de a sok szuicid hajlam engem sem került el, de túl gyáva és reménytelenül álmodozó ember vagyok ahhoz, hogy elvegyem magamtól azt ami nem az enyém teljes egészében. Valaki birtokol minket. Mindig is igy volt.

Nos visszatérve a végkifejletre, fogalmam sincs mi lenne a mondanivalóm, nem azért irok, hogy sztorit gyártsak, csak azt ami éppen átfut az agyamon. Talán egyszer elkezdek leirni mindent az elejéről. Ez az utóbbi 5 év elég extrém és nem mindennapi időszaka volt életemnek. A fent emlitett dolgok, csak előzmények az igazi fertő megkreálásához.

Break the cycle.