Nem is az én szilveszterem lenne ha nem a legpocsékabb estét éltem volna át.
Komolyan. Semmi említésre méltó dolog nem történt.

Ellenben újév alkalmából új tényfeltárások és új problémák állnak elő. Bele az arcomba.

Nos van az a pont amikor úgy érzed blokkolnod kell az érzelmeid. Kedves asszonykámért bármit megtennék, de önmagam mindig fontosabb. Sajnos ilyen emberi tulajdonságokat farag ez a világ. Ha már feláldoztad magad egyszer valakiért teljes, tiszta erőből. Nem teszed meg újra. Legalábbis, egy darabig.

- Annyira kevés ember lát bele az igaz önvalómba. Érdekes, mert ti pedig csak azt látjátok. Egyébként felszínes erős nőt mutatok mindig akinek bazi jó humora van és dugni, enni meg dolgozni kel fel.
De azt csak nagyon kevesen ismerik aki lelkében országokat tudna felépíteni tapasztalataiból, intelligenciájából szeretetéből és erejéből. Olyan ez mint mikor a király úgy védi meg kincseit, hogy egy nagy, erős, koszos, fekete lerombolhatatlan várat épít köré.

Amikor a szemedre hányják, hogy nem tisztelnek és nem adsz okot arra, hogy te legyél valaki az illető szemében. Az parádés.

-Ilyenkor csak annyit teszek, hogy mosolygok egyet majd tovább szipolyozom az információkat amik ott lakoznak a lelkében. Csak fél, mert gyáva kimondani. Részeg embert pofon egyszerű manipulálni. Megkaptam!
Megkaptam minden őszinte információt ami ahhoz kellett, hogy később felboríthassam a disznót. Mert senkinek sem fogom hagyni, hogy felülkerekedjen rajtam és elvegye tőlem azt az életet amit nem érdemel meg.

-Olyan erősnek és legyőzhetetlennek érzem magam. Mert tudom ki vagyok. Nem rendíthet meg semmi és senki. Annyi csapás és rossz vélemény ért és ér folyamatosan. Legtöbbször kiderült, hogy az illető azért viselkedett förtelmesen mert szerelmes volt személyembe vagy irigy volt.
Egyszer! Egyetlen egyszer utált valaki okkal és teljes szívből, de ez érthető.
Szánalmas vigyorral ülök az ágyamon miközben élvezem, hogy mérföldekkel előre látom a lépéseket és érzelmeket az emberekben. Tudnak meglepetést okozni, de hát pont ezért izgalmas. 

-Az utálatból építkezni kell! Ezt teszi egy intelligens ember. Miközben dobálják felém a téglákat én szépen építem a váram. Ők pedig izzadt, megviselt, gyűlölettel teli testükkel elvánszorognak és megdöglenek.

Eszméletlenül tudok felborítani és bomlasztani életeket miközben azt hiszik, hogy egy semmirekellő felszínes liba vagyok. Imádom! (Legtöbbször nem is én irányítom az egészet, egyszerűen a személyem kibontakozik és uralja a környezetét, aztán ez persze szét esik, de kell ahhoz, hogy jól működjön a rendszer.)
Valóban nehéz így az élet és türelmesnek kell lenni, de van aki veszi a fáradtságot és kibontogatja a lelked. Lépésről lépésre. Elmondom mi kell hozzá. Először is:

Intelligencia
Türelem
Látásmód
Nyitottság
Figyelmesség

Nos ha egy kicsiny szikrát is meglátsz szíved választottjában vagy legyen az haver, barát ezeket a személyes tulajdonságokat át kell formálnod és az ő személyéhez kell igazítanod. Egyszer beszélni fogok a manipulációról, érdekes hatalmi játék!

-Annyi mindent kell még tanulnom, tökéletesítenem, de ezért vagyok itt. Úgy érzem nagy kövér betűkkel megvan írva a sorsom és néha belepillanthatok. Mert vagyok annyira intelligens ember, hogy átjátszom a rendszert és irányítom. Irányíts! Mindig te legyél felülkerekedve viszont azoknak az embereknek akik meglátták önmagad teljes egészét nyílj meg, ne játssz. Tudd hol a határ! 

Valaki tanítson meg arra, hogyan kell kitépni az érzelmeimet a vérző szívemből. Egyszerűen túl naiv és önzetlen vagyok hozzá, hogy megtegyem. 

Olyan érzés ez, mintha egy féreg fúrná az agyad, te pedig csak a fejfájást érzed és nincs kihez fordulnod, mert azt hiszed, hogy így születtél. Nem tudnak meggyógyítani.

Nos.
Ugyanígy érzek. Belefészkelte a szívembe és a fejembe magát és akarva akaratlanul egyfolytában csak azon gondolkozom mi lenne HA vagy mi lett volna HA. Jobb emberek nálam? Megérdemlik azt a boldogságot mit elvettek tőlem? Vajon megtanítja az élet őket arra, hogyan kell megbocsájtani és ezek töredékei annak ami nap, mint nap átfut a gondolatmenetemen.

Szánalmasnak érzem magam, hogy még mindig ezzel foglalkozom, közben persze zajlik az életem és nem engedem el magam. Erős vagyok. Csak valaki tanítson meg arra, hogyan kell elfogadni és elengedni. 

Megtettem mindent. Elfáradt a lelkem. Boldogságért kiált. 

Elkövetem tipikusan azokat a hibákat amibe a nagy többség beleesik. Önsajnálat, irigység, hiúság...Mégis másnak érzem magam csak uralkodik felettem emberi mivoltom.

Szeressétek önmagatok és a lelketeket hagyjátok megnyugodni. Idő, idő, idő...
Én is azt teszem bár feladtam önvalóm keresését, mert valószínűleg ő fog megtalálni.

Türelem.

https://www.youtube.com/watch?v=H9hnvcH98E4&list=PLvqmGUClVGE-tLZpORXlAYe_qzMIrt2Km&index=32

Olyan, mintha a lelked beteg lenne és köhögés helyett sóhaj a reakció. Szerintem nincs kimondott gyógyír erre a fájdalomra. Mindenkit más tölt fel és mindenki máshogy éli át az eseményeket. Szerencsére. 
-Ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik.
Valóban. Lezárult életemnek az a korszaka amely igazából szenvedésből és önsajnálatból állt. Igazából mindig olyan emberek kerülnek mellém akikre éppen szükségem van és lelkiállapotom be tudja őket fogadni. Csodálatos dolog újra és újra átélni azt, hogy ki bonts egy lelket és meglepő mennyi csoda vár rád. A sors oda sodorja melléd azt akit kell. És ellöki azt akire már nincs szükséged életed hátra levő részében.

Mikor önfeledt mosollyal ülsz egy dohányfüsttől gőzölgő szobában és arra gondolsz, hol vagyok? Hol van az mit sokan otthonnak neveznek? Mikor rontottad el az életed és ki az akiért érdemes még élned? 
-Magad miatt!
A belső hang mindig is kikényszeríti belőlem a reménysugarat és, hogy éljek.
Eddig azt hittem, különleges vagyok és velem nem történnek olyan dolgok ami az emberek 80%-val. Nos, de igenis megtörténnek. Ugyanolyan klisék, mint a szerelem, az életet elkezdeni egyedül és azt hittem én vagyok a legerősebb NŐ a világon, de csak az törhet meg aki igazán nyíltan áll bárhova is az érzelmeivel.
Minden egyes nap versenyt futok az idővel. Vajon lesz elég időm véghez vinni azt amit akarok? Családot, szerető férjet, pszichológusként doktorálni és megfejteni az életem, ami jelenleg akkora káosz, bár sosem volt tiszta sor, de mégis rájönni, hogyan neveltem saját magam és milyen irányba haladok. Az emberek a fő mozgató erőm, mikor járom Pest szmogtól és önzőségtől bűzlő utcáit, mélyen a szemükbe nézek és próbálom átadni nekik. Látlak baszdmeg, látom, hogy te is ugyanolyan romlott lelkű paraszt vagy, mint a legtöbbünk.
-Én is az vagyok.
Fájdalmas felismerni, de úgy gondolom még mindig jobb helyzetben vagyok, mint azok akik abban a szűk perspektívájú világban élnek amit a szüleik oda dobtak eléjük, vagy, mint azok akik elhiszik az Élet nagy kliséinek boldog kimenetelét. Félreértés ne essék, pozitív ember vagyok, de mindig megütközök valahol annak ellenére, hogy a legjobb szándékkal állok azok elé akik megérdemlik. Akik nem érdemesek az őszinteségemre, odaadásomra azok megcseszhetik. Aki eldobja azt pedig csak sajnálattal tudom illetni.
Hónapok, hónapok teltek el azóta, hogy építem magam és nem leépítenek. A szerelem a világegyetem legcsodásabb dolga, irányít, felkarol, lesújt és mindezek előtt próbára tesz. Felméri azt mire vagy képes és mennyire vagy elhatározva szíved választottja mellett. Ésszel nem lehet választani ezért oly gyönyörű az a szó, hogy "szíved választottja", s ki azzal próbálja mégis, sosem lesz boldog, úgy igazán. Sosem fogja megérteni azt mit az én szívem érzett, amikor az utolsó leheleted is csak azt rajzolja ki, hogy Szeretlek!
Tudjátok én sosem voltam képes igazán szeretni, mindig óvtam a lelkem, mert sok feketeség szállta meg, de bármi is történt, megtapasztaltam milyen mikor rózsaszín a szíved és lebomlik a sok utálat amit éreztél életed eddigi részében. Katartikus volt. Mai napig mosoly ül az arcomra ha visszagondolok milyen volt az első szerelmem. Van az a mondás, hogy az "első szerelem mindig véget ér, de sosem múlik el". Nos nem gondoltam, hogy valaha ezt is megélem főként azt nem, hogy vége lesz. 
-Erő!
Magamnak is erőt adva ezzel a pár sorral és világnézettel. Tanuljatok a múltból, építsétek a jövőt, de a jelenben éljetek! És ami fontos, hogy ÉLJETEK. Nem szabad a sebeiteket nyalogatni, állj fel a kicseszett székedből és menj, valósítsd meg magad. Legyenek határozott szavaid, döntéseid. Úgyis azt kapod ami érdemelsz. Harcolj a legjobbért.


Írni olyan, mintha kihúznád lelkedből azokat a szálakat amik a nyakad köré tekeredtek. Csoda.